

Táskamániás lévén ismét varrtam egyet magamnak. Az előző piros Zsanikámé lett, persze én is használhatom, de azért szerettem volna egy sajátot is.
Mostanában egy kicsit változott az izlésem. Nem vagyok igazán nőies típus: egyetlen darab szoknyám sincs, nem szeretem a romantikus filmeket, könyveket és a rózsaszín, piros színt, valamint a csipkét sem. Sohasem vágytam fehérruhás esküvőre, nem is volt. Ezért magamon meglepődve legutóbb vettem csipkéket, virágos kis díszeket .
A táska egyszerű, talán ezért is tetszik nagyon. Tört fehér, szabadtűzéssel készült. A virág szárát én hímeztem, varrtam rá.
Még az anyukám tanított meg a hímzésre 25 éve, sajnos az eltelt időben egyáltalán nem hímeztem semmit, valahogy kimaradt az életemből.
De most ismét elővettem, remélem majd menni fog.
A másik dolog amit újra előveszek a kötés lesz. A középiskolás éveim alatt nagyon sokat kötöttem, még egy kis plusszpénzem is volt belőle. Sajnos Zsanikám születése után, az építkezés és más egyéb dolgok miatt nem kötöttem egy sort sem. Most ismét szeretnék hozzáfogni.