2011. január 31., hétfő

Terítő és falikép

Leveles falikép és egy asztali futó


Bővebben itt

Öregség

Így hamarosan átlépve negyedik ikszet rá kellett döbbennem, hogy már betöltöttem azt a kort, ahol már nem számítok . Munkát keresve ami miatt először elutasítanak az a korom, de ha ez még nem is lenne baj, akkor a két gyerekem biztos akadályt jelent.
 Politikusok azt hajtják a tv-ben, hogy mindenkinek dolgozni kell,különben az ország nem jut előre, hogy nem lehet eltartani a sok munka kerülőt.Megjegyzem én semmilyen segélyt nem vettem még igénybe soha, dolgozni pedig nagyon szeretnék.
Tagadjam le a gyerekeimet, de ha betegek lesznek csak én tudok vigyázni rájuk!
Én nem kérek szánalmat, segélyt, csak azt, hogy el tudjam látni a családomat.
De a végső tanulságot levontam: negyven évesen két gyerekkel ne akarjak dolgozni, élni . Nem kellett volna ezek szerint gyereket vállalni ( semmi pénzért nem adnám őket), vagy esetleg az lenne jó  ha már nem is várnék semmit az élettől? Feladni nem lehet, de már belefáradtam a hiábavaló keresésébe.
Elnézést kérek azoktól akik olvassák a blogomat, nem akarok terhelni senkit a gondjaimmal, de ez már nagyon kikívánkozott belőlem.