2009. április 21., kedd

Halacska

Még karácsonykor ígértem a sogórnőmnek egy tengeri képet. Erre esett a választásom.
A képen számomra több új dolgot próbáltam ki: alul a köveket Avalont használtam most először. Valószínűleg a profi foltvarrók a fejükhöz kapnak amikor meglátják a teljesen szabálytalan szabad gépi tűzést. Először megcsináltam szabályosan, de úgy nagyon üres volt. Gondoltam egyet, letűztem teljesen. Így hasonlít nekem inkább a homokra a tenger alján (bár még sohasem láttam).
Anyagot is festettem a képhez, ez is egy új dolog volt a számomra. A kék és a homok anyagát festettem Deka batik festékkel.
Legutoljára pedig a applikáció módját hagytam: én mindig cikcakkal szoktam, de most kipróbáltam ezt a módszert. .
Mindent összevetve erősen le kellett győznöm a késztetésemet, hogy megtartsam, szívesen varrtam. Remélem tetszeni fog a leendő tulajdonosának.




Közben a kiscsaládomban is zajlik az élet: a kicsi lányom egy kórusfesztiválon lépett fel.
Lehet, hogy csak az anyai büszkeség mondatja velem, de nagyon szépen énekelt és furulyázott.
Ezt biztos nem tőlem örökölte, hanem az édesanyámtól. Aki ha jobb helyre született volna - persze csak ilyen szempontból - akiből operaénekes is lehetett volna. Nagyon sokszor elmesélt története volt, hogy még hozzájuk is kiment az énektanár kérni, hogy ne hagyja abba az ének tanulást. Még 8 testvére volt, így a nagymamáméknak nem volt anyagi lehetősége a taníttatásra.
Ezért, ha tehette, ha bánata volt, vagy örült mindig énekelt.
Szerencsére a kislányom örökölte a tehetségét.

4 megjegyzés: